Műanyag-apokalipszis: Ennyi műanyagot termelt eddig az emberiség

Magazin

írta: ecolounge
2017/07/30

Mennyi műanyag keletkezett eddig és mi lett a sorsa? - Erre kereste a választ egy frissen publikált kutatás. Az amerikai kutatók az 1950 és a 2015 között keletkezett műanyagmennyiséget vették górcső alá.


Noha az emberiség által előállított anyagok közül a műanyag mennyisége toronymagasan vezet, számszerűsítéséről és használatát követő sorsáról ez idáig nem állt rendelkezésre egyetlen öszefoglaló tanulmány sem. Ezt a komoly hiányosságot megelégelvén a Kaliforniai és a Georgiai Egyetem valamint a massachusettsi Óceánkutató Intézet munkatársai összefogtak, hogy elkészítsék az első átfogó elemzést, mely az eddig elszórtan található adatokat aggregálja.

Bár a műanyag átfogó térhódítása a PVC ipari termelésével vette kezdetét 1938-ban, az igazán nagy bumm az 50-es évektől figyelhető meg, ezért a szakemberek 1950-et helyezték az időskála elejére.

Írásunkban további adatokkal és információkkal is igyekszünk kiegészíteni a legfontosabb eredményeket.

Íme:

A kutatás becslése szerint 1950 óta összesen 8300 millió (tehát 8,3 milliárd!) tonna műanyag került előállításra 2015-ig bezárólag.

Hogy érzékeltethessük ezt az óriási mennyiséget, osztottunk-szoroztunk… - A 8,3 milliárd tonna megfelel:

  • Nyolcszászhúszezer Eiffel-torony tömegének (azaz pontosan 821.782 torony, kalkulálva, hogy az építmény 10.100 tonna)
  • Huszonkétezer Empire State Building tömegének (azaz pontosan 22.739 felhőkarcoló, kalkulálva, hogy az építmény 365,000 tonna - a tanulmányról megjelent egyik külföldi cikk 331.000 tonnás épület tömeggel “csak” 25.000 felhőkarcolóval számol)
  • "Pesszimistább" számítással 1804 db Gellért-hegy tömegének (amennyiben a hegy tömege 4,6 millió tonnát nyom)
  • "Optimistább" számítással 830 db Gellért-hegy tömegének (amennyiben a hegy tömege 10 millió tonnát nyom)

És ennek a megtermelt mennyiségnek egy része a környezetbe jutott!
1950 és 2015 között gyártott 8.300 millió tonnából eddig körülbelül 6.300 millió tonnányi műanyaghulladék halmozódott fel. (A számítások szerint - kalkulálva az újonnan megtermelt mennyiséget is - jelenleg nagyjából 2500 millió tonna műanyag van használatban 1950 óta.)
Ebből a 6.300 millió tonnából 800 millió tonna (12%) került elégetésre (ez, mint tudjuk, hozzájárult a légszennyezéshez és az üvegházhatáshoz), miközben csupán 600 millió tonna (9%) lett újrahasznosítva. A fennmaradó 79%, azaz közel 5.000 millió tonnányi műanyag (mely a valaha termelt műanyag 60%-át teszi ki) alkotja azt a "globális hulladékhegyet", melynek egy része a szemétlerakókban “pihen” a föld felett vagy alatt, míg másik része valahol a természetben, így tengereinkben, óceánjainkban landolt!

Hogy a világ óceánjaiban és tengereiben mennyi hulladék lehet jelenleg, arra pontos adat nem áll rendelkezésre, de teszünk egy próbát a kiszámítására...

A tanulmány szerint 2010-ben körülbelül 4 és 12 millió tonna közötti mennyiségű műanyag kerülhetett a szárazföldről az óceánba. Ugyanakkor az édesvíz és a szárazföldi élőhelyek is folyamatos szennyezésnek vannak kitéve olyannyira, hogy már az is felmerült, hogy az un. "Antropocén" geológiai korszak jelölője a műanyag lesz. (Az Antropocén egy teljesen új földtani kor megnevezés, mely az emberre, mint bolygóformáló tényezőre utal - erről itt olvashat.)
Tehát bár pontos adat nem áll rendelkezésre a nagy vizek "elműanyagosodását" illetően, több korábbi tanulmányból kiindulva azt feltételezzük, hogy az évről évre megtermelt teljes hulladékmennyiség körülbelül egy tizede landolhatott a világ nagyvizeibe 2015 év végéig, folyamatosan növelve azokat az óceáni "szemétszigeteket", melyeket az áramlatok természetesen úton hoznak létre (Cikkünk itt). 
Az egyik legnagyobb ilyen lebegő hulladéktelep a Csendes-óceán északi áramlatainak fogságában kering, Hawaii és Kalifornia között, mérete a legoptimistább becslés szerint is Magyarország területének több mint a hétszerese!

Visszatérve tehát a kérdésre, amennyiben tartjuk magunkat a fentebb írt egytizedes értékhez, úgy 1950 óta körülbelül 500 millió tonna kerülhetett az óceánokba és tengerekbe, ami a legoptimistább kalkulációval is 50 db gellérthegynyi mennyiséget jelent (a hegy tömegét 10 millió tonnában állapítotuk meg).

A legégetőbb probléma a csomagolóanyag!
A műanyag legnagyobb piacát a csomagolóipar jelenti, melynek növekedéséhez az adott lökést, hogy az újrafelhasználható tárolók helyét világszerte átvették az egyszer használatos dobozok és palackok. Ezek a műanyagok az un. monomerekből készülnek (ilyen például az etilén vagy a propilén), melyeket fosszilis szénhidrogénekből állítják elő, mégpedig relatíve drágán! - Körülbelül 14 darab műanyagzacskóhoz annyi kőolaj szükségeltetik, amennyivel egy átlagos személyautó 1 mérföldet (1,6 kilométert) képes megtenni. - Tehát már a gyártásuk is komoly ökológiai lábnyomot hagy maga után, azonban a környezetbe bekerülve még ártalmasabbak, mivel "bomlási" folyamatuk akár száz években mérhető, eközben pedig környezetüket mérgezik. - Nem véletlen a bomlás szónál az idézőjel használata, hiszen teljes lebomlásról nem is nagyon beszélhetünk: Ezeknek a "tradicionális" műanyagoknak a szerkezetét a környezeti hatások (így a napfény, víz, annak hőmérséklete, sótartalma, stb.) bár gyengítik, idővel szétmállnak, ám ahelyett hogy eltűnnének, un. mikrorészecskékre esnek szét. Egy tanulmány szerint a mikroműanyagok csaknem kétharmada az autógumik kopása és a műszálas ruhák mosása révén kerül a vizekbe (cikk itt.) 
A műanyagokat sajnos az állatok - elsősorban a halak - elfogyasztják (egyes fajok "mutálódnak" is ezáltal), így a kemikáliák rajtuk keresztül bejutnak a teljes táplálékláncba, míg végül az ételeinken keresztül visszajutnak hozzánk, a feladóhoz. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezen termékek élettartama merőben különböző: míg a kereskedelemhez, így elsősorban a lakossági használathoz fűződő csomagolások jelentős része (gondoljunk a nejlonzacskókra) még a gyártás évében a szemétbe is kerülnek, addig az építkezéseknél használt műanyagok általában több évtizeden át még használatban maradnak.

Világszerte percenként egymillió műanyagpalackot adnak el, és a tendenciákat figyelembe véve az emberiség műanyagéhsége 2021-ig várhatóan további 20 százalékkal fog növekedni. Ennél még nagyobb problémát jelentenek a műanyagzacskók, melyekből világszerte naponta körülbelül ötmilliárd és egy trillió darab közötti mennyiség fogy! - Ennél pontosabban nem lehet megtippelni...

Mit lehet kezdeni ezekkel a "tradicionális" műanyagokkal?
Míg a műanyaghulladék megsemmisítésének módszere a hővel történő kezelés, az égetés vagy az elgázosítás, a kezelésére alapvetően három bevett eljárást alkalmaznak:
Az egyik az újrahasznosítás, mellyel nagyban csökkenthető lenne a hulladék mennyisége, ám csak abban az esetben, ha ki lehetne váltani vele az újonnan felhasznált nyersanyagokat. Ezt azonban globális mértékben számos ok miatt nehéz elérni: több országban - pl. Kínában - problémás a begyűjtés-előkezelés, továbbá a kész műanyagban sok esetben keverednek a különböző típusú polimerek, ami szintén megnehezíti az újrahasznosítást, arról nem beszélve, hogy sok helyütt a cégvezetői / befektetői akarat, illetve a politikai - törvényi nyomásgyakorlás is hiányzik. Beszédes tény, hogy az 1950 és 2015 között globálisan megtermelt 6.300 millió tonnából mindössze 600 millió tonna (9%) lett újrahasznosítva, ennek pedig csupán a 10%-át sikerült több, mint egy alkalommal újrahasznosítani...
A második megoldás a hőkezelés. Erre egyre korszerűbb technológiák állnak rendelkezésre, mint például a pirolízis, melynek során az anyagból kivonják a kőolajat. A hőkezeléses eljárások környezeti hatása attól függ, hogy hogyan szabályozzák illetve fogják vissza a velük járó károsanyagkibocsátást.
A harmadik eljárás a szeméttelepen történő tárolás – korszerű vagy kevésbé korszerű körülmények között.


Mindeközben pedig egyre több a műanyag...
1950-ben mindössze 2 millió tonna műanyag (műanyaggyanta és műanyagszál) készült, 2015-ben viszont már 380 millió tonnányi mennyiség került előállításra. Beszédes, hogy míg 1950 és 2015 között összesen körülbelül 7800 millió tonnát állítottak elő ezekből az anyagokból, a mennyiség körülbelül fele, 3900 millió tonna, csak az elmúlt 13 évben készült.
Egyébként a legnagyobb gyártó napjainkban Kína, a globális műanyaggyanta-termelés 28%-áért és a PPA műanyagok 68%-áért Ő a felelős.
2015-ben körülbelül 407 millió tonna újonnan gyártott alapanyagokból készült műanyag került használatba és 302 millió tonna került ki a használatból. Ez azt jelenti, hogy 2015-ben 105 millió tonnával nőtt a műanyagforgalom. Összehasonlításképp: 2010-ben 274 millió tonna műanyaghulladék keletkezhetett. 2015 végére a valaha gyártott összes műanyaghulladék elérte az 5800 millió tonnát.

Sajnos kijelenthetjük, hogy amennyiben a termelés a mostani ütemben folytatódik, 2050-re elérjük a 12 milliárd tonnányi műanyag mennyiséget! - Addigra az emberiség és Földünk teljes élővilága 26 000 millió tonna műanyaggyanta, 6000 millió tonna PPA-szál és 2000 millió tonnánnyi adalék boldogtalan tulajdonosává, majd idővel az áldozatává fog válni. (A jelenlegi tendenciákat előrevetítve 33 év múlva 9000 millió tonna műanyagot fog az emberiség újrahasznosítani, 12 000 millió tonnát éget el, és 12 000 millió tonna kerül a szeméttelepre, valamint a környezetbe.)

Katasztrófa előtt, az utolsó órában vagyunk!
A műanyagtermelés az elmúlt 65 évben jelentősen leelőzte az összes többi anyag gyártását, miközben ugyanazon tulajdonságai, melyek miatt oly sokoldalúan felhasználható (mint pl. a tartósság), egyúttal gátolják is abban, hogy részt vehessen a természet körforgásában. Tény, hogy jelenleg az emberiség egy olyan világszintű, ellenőrizetlen "kísérletet" folytat, melynek során több milliárd tonnányi veszélyes anyag kerül be a legfontosabb földi és vízi ökoszisztémákban.
Ez év júniusában az ENSZ óceán-konferenciát tartott a vizek védelme érdekében, mely a maga nemében az első ilyen jellegű nemzetközi tanácskozás. A megnyitón António Guterres ENSZ-főtitkár az óceánok megmentésére szólította fel a résztvevőket a "világkatasztrófa elkerülése" érdekében. A világszervezetben egyhangúlag elfogadott dokumentum arra szólítja fel a kormányokat és a civilszervezeteket egyaránt, hogy hozzanak intézkedéseket az óceánok és a tengerek szennyezése, az illegális halászat és a túlhalászás, valamint a tengerek élővilágát pusztító savasodás megakadályozására. Szintén sürgetik a kormányokat, hogy védjék meg a part menti ökológiai rendszereket. Sok ország a dokumentumban szereplő javaslatok mellett további, önkéntes vállalásokat tett az óceánok és általában a természeti környezet védelme érdekében. Isabella Lovin svéd miniszterelnök-helyettes, a konferencia társelnöke bejelentette: a kormányok, különböző szervezetek és a magánszektor képviselői mintegy 1200 további javaslattal gazdagították az ajánlásokat. A dolognak egyetlen szépséghiábja van: A tanácskozáson elfogadott dokumentum nem kötelező érvényű, csupán ajánlás!

Mit kell tennie az emberiségnek?
A műanyagiparban tevékenykedő gyártók többségét láthatóan nem igazán hatja meg a katasztrófa közeli helyzet. - Ezeknek a vállalatoknak a menedzsmentjei nagyrészt egy sémában gondolkodnak, miszerint ők csupán a keresletet látják el kínálattal, és lévén hogy forprofit cégekről beszélünk, nem is nagyon várhatjuk, hogy változtatni fognak. - Vagy mégis?

    Az időnk fogytán, mihamarabb váltanunk kell, különben saját hulladékunkba fogunk belefulladni, és eközben a halálba rántjuk a Föld élővilágát is...


    Képek forrása:
    A műanyag ebben a formában halálos! Forrás: commons.wikimedia.org / Szerző: MichaelisScientists, módosítás: ecolounge
    A nagy óceáni szemétszigetek. Forrás: commons.wikimedia.org
    Elpusztult albatrosz, tele műanyaghulladékkal. Forrás: commons.wikimedia.org / Szerző: Chris Jordan
    Niihau sziget partvidéke szemétlerakóként funkcionál (Hawai-szigetek). Forrás: commons.wikimedia.org / Szerző: Polihale

     

    forrás: ecolounge.hu, sciencemag.org, uga.edu

    A rovat új hírei

    Hasonló